óbudai folyamőr laktanya

Térképek tanúsága szerint az akkor meglévő izraelita temető mellé az 1810-es évek végén épült itt kaszárnya. (Ettől kapta az óbudai Zichy-kastélynál, a Fő térnél kezdődő utca –  az ott lévő börtön miatt  korábban a Temlitz Gasse = Tömlöc utca név után – a Casernen Gasse = Kaszárnya utca, majd 1875-től Laktanya utca nevet.)

Amikor az Osztrák-Magyar Monarchián belül az 1867. évi kiegyezés biztosította a Fiumei Tengerészeti Parancsnokság különítményeként a Császári és Királyi Duna Flottilla létrehozását, ennek központját 1870-ben e kaszárnyába helyezték. Az 1872-ben rendszerbe álló Maros és Leitha (Lajta) monitorokat követően a flottilla gyors fejlődésnek indult, és az 1910-es évekre világviszonylatban is a legerősebb folyami hajóhadnak számított. Az  I. világháborúban sikerrel tartotta ellenőrzése alatt a Duna, Tisza, Dráva mentét, 1918 nyarára a Duna torkolatát is elérve. A háború bukását követően a Duna Flottilla leszerelt, azonban az épület továbbra is a magyar  hadihajózás –  kezdetben Magyar Királyi Folyamőrség, majd sok másféle megnevezésű – alakulatainak központja maradt. Egészen 1953-ig, amikor a központot Újpestre költöztették.

A következő időszakban részben lakásoknak és irodáknak adott helyet, illetve a tűzoltósági kiképzést szolgálta az épület. 1996-tól a BM Tűzvédelmi Kiképző Intézete, 2000-től Katasztrófavédelmi Oktatási Központja működik itt.

1953-ban az udvarán végzett régészeti feltárás találta meg az aquincumi parancsnokságnak az i.sz. II. század elejéről származó, stukkókkal rendkívül gazdagon díszített  épületét.